Visszaeső bűnös gyermeked vagyok, Uram…
Időről-időre vétkezem ellened, hiszen
testem templomod az Írás szerint,
aminek olykor bedobálom az ablakait,
csákánnyal ostromlom falát, –
szétzúzom padsorait, oltárát sem kímélve;
van, hogy lángoló fáklyák tüze emészti,
csaknem a földdel téve egyenlővé…
Aztán hosszú és kínkeserves napokon át
siratom, és égen-földön keresem ezt a templomot,
imádkozva és könyörögve,
verejtékben és porban csúszva,
megalázva és átkozva magamat
a végtelenségig.
Mert nem tudtam, mit cselekszem,
mikor nyomorult lelkemet odadobtam a gonosznak,
tudván tudva, mekkora örömöt okoz neki
markának szorítása,
Neked pedig, Uram, fájdalmat és keserűséget.
Te mégis felfeszíted ezt a hatalmas, erős markot,
kiszabadítasz fogságomból mindennek ellenére.
Megmutatod újra és újra és újra:
ez a piciny templom is kizárólag a Tiéd!
Nem hagyod egyetlen kövét sem veszni,
és újjáépíted,
élő reménységgel hinted meg kívül-belül,
rendületlen hittel benne ott,
ahol az ember már csak legyint lemondóan…
Uram, kérlek, add,
hogy ne a visszaeső,
ne a kárhozatba rohanó,
hanem a gonosznak mindenkor ellenálló,
Újjászületett bűnös gyermeked legyek,
Ámen!
2022 június, első díj
