A tudományos kutatások eredményeinek hűséges olvasójaként – nem csak azokét, amelyeket angol/brit tudósok hoztak nyilvánosságra – a minap kettéhasadt az elmém. Ugyanis rövid pauzával két hírt is olvastam, s nem „kacsaságokra” építő sajtókiadványokban.
Az egyik aszonta, hogy azok a nők, akik az átlagosnál egy órával többet alszanak éjjel, 14-szer(!!!) jobban kívánják a szexet.
Namármost, a másik felmérés szerint a férfiak pedig leginkább a hajnali/reggeli aktust részesítik előnyben. S bár az utóbbit volt szerencsém (?) többször megtapasztalni életem során, most akkor mit csináljunk mi, szegény nők? Hanyagoljuk az estére maradt házimunkát, gyereknevelést, netán művelődést, és feküdjünk le a tyúkokkal, hogy üdén, frissen és „kéjvánatosan” ébredjünk társunk s enmagunk kedvéért? Mert ha a háztartási kötelezettségünket végezzük el esténként rendesen – a hajnali kötelezettségünk (s önmagunk) rovására, akkor férjurunk rászokik más tyúkokra. S ha pedig „a megoldás odaát van”, akkor mi is átmegyünk, nemdebár?
