Pár hónapja alakult ki az a rutin bennem, hogy éjszakai ügyeleteim végeztével megállapítom, letettem a gépet. Aztán picit végiggondolom, hogy ez a repülés milyen volt, hasznos infó a következő pilótának is. Vastagodnak az éjszakák, igazi, hamisítatlan krízisidőszak van most, sok embernek kell alkalmazkodnia egymáshoz és akkor még ott vannak az „állandó alapfelszereltségek”, mint például a rosszullétek, csupa emberi és kontrollálhatalan dolog, amire viszont azonnal reagálni kell. Talán emiatt van bennem ez a repülés hasonlat is, alapvetően biztonságra törekszik a pilóta és a személyzet is – az utasokról már nem is beszélek, de a légkör az kiszámíthatatlan és bár a gép a kifutópályán landol épp, azért a rázós út miatt megviselt mindenki. Amúgy a valóságban nem hogy repülőt, de még autót sem vezetek, sőt, bicajozni sem szoktam, pedig azt tudok, de elég volt egyszer felszántani az vasi erdőt a fél oldalammal, hogy ne tegyem már. Pedig tudom-érzem, vissza kéne pattanni a nyeregbe, egy markáns rossz emlék ne vegye elejét ezer jónak. Ezen majd dolgozom. Jövőre. Apropó, jövőre.
Na, ez már nagyon itt van, ez az idő-gép már kieresztette a kerekeit, és mindjárt landol, hogy aztán kapja is fel az orrát, és induljon a következő 365 napos utazásra.
Itt is ideje van a számotvetésnek, mennyire volt viharos és rázós az utazás és mennyire voltak biztonságban az enyéim és velük én is, hisz egy fedélzeten osztozunk. Mert az én évem repülőjében ugyan én vagyok a pilóta, de nem sétarepülés ez magányosan, hanem közös út másodpilótákkal, stewardessekkel és utasokkal és az irányítótoronnyal, aki legyen most a sors, vagy a Jóisten vagy bárki, aki annak hiszi magát, és megvan hozzá a kellő hatalom a kezében – szóval elemzem az utam. Valaki soha többet nem száll fel velem, valaki tán csak később, mondjuk az átszállásánál és valaki marad a gépen. Az út viszonylag nyugodt volt, bár az irányítótorony mondott néha hajmeresztő dolgokat, de megúsztuk. Idén sem lettem kamikáze, és lent van a gép biztonságban remélem mindjárt.
Mi mást is kívánhatnék Önöknek ezek után?
Derűs eget, sima utazást, gyönyörű tájat és jövő ilyenkor biztonságos landolást úgy, hogy hiánytalanul megvan mindenki az utastársak közül. (Jó, meg pazar fedélzeti ellátást, mit tegyek, hedonista bika vagyok…)
Legyen nagyon szép 2023-as évük, csupa-csupa jót szeretettel!
Nuszer Mirjam
