Kopott szvetteren feküdt egy padon,
borostás volt és két napja éhes…
Hidegbe fordult a múlt hajnalon.
S a pad nyirkos, de legalább széles.
Feje alatt két könyv volt a párna:
Dosztojevszkij, a másik meg Gogol.
Shakespeare-t ellopta minap a társa,
hogy aprópénzre váltsa valahol.
Ingzsebében egy homályos képen
egy ötéves kislány felé nevet…
Volt ő boldog régi életében,
mikor még nem a kukákból evett…
De már a szégyen se látogatja.
Azt érzi csak, hogy sajog a lába…
Rongyos cókmókját átválogatja,
s kezébe akad a Diplomája!
