„Egyedül a gond duplán gond, egyedül lassabban heged a seb, egyedül kevés a gyertya fénye, egyedül szíved tovább reped.” /Pető N. Gábor: Egyedül, XXIX. évf., 691. szám/
Ma beköszönt a nyár a település határában egy autós életveszélyes helyzetet teremtve kanyarodott visszafelé még láthattam, ahogy az árnyékba húzódott kurvával tárgyal mert hát csak itt kezdődik minden történet Freud-nak igaza lehet, de nem mindenki érzi szükségét megmagyarázni mit miért csinál engem valamiért kezd bántani, hogy nem tudok elszámolni bizonyos részekkel az életemből biztosan a korom teszi ezért járom most a kálváriámat széttett lábakkal a vizsgálón fogadok szót és ereszkedem még lejjebb, ahogy a 99-es gettójárat olyan nekem, mint egy szervezett zarándoklat keresztényien csak 350 forintért elmehetek a Golgota térre topogni az aszfalton, ahol már hűlt helye a taxisnak aki 30 évvel ezelőtt a halántékomhoz pisztolyt nyomva élvezett el bennem az ablakok már akkor is bámulatot váltottak ki, azóta is nézek kifelé, hogy ma mekkora divat az erőszak ellen szót emelni én inkább csak hazasétáltam, most biztos azért vagyok beteg, eddig csak az foglalkoztatott, hogy a gyerekem miért az, hogy a végére járjak írtam belőle egy szakdolgozatot, azért mentem tovább, hogy beköttessem a II. János Pál pápa tér felé eszembe jutott amit ma idéztek tőle, mely szerint minden ember szent, akkor biztosan a gyerek is az, Ferenc pápa sem érti, a Jóisten miért hagyja, hogy beteg legyen egy gyerek ha csodát tehetne mindet meggyógyítaná ezt is idéztem a dolgozatban, talán ettől valami jobbá válik, én csak így tudok harcolni, hogy elmegyek a végállomásig egyedül, mert ma nem akartál elkísérni a meleg miatt sok embernek nehezen mehet az elszámolás.
