Majd

Az idő végtelen tengerében
korhadó csónakon kapitány vezényel.
Majd telnek az évek, elmúltak a vének,
s az idő végtelen tengerében
ladikján a kapitány letérdel.
Virágének

A virágot a réten, engedd, hadd éljen,
Csak élvezd,
hogy ontja illatát.
Körülötte méhek, ne bántsd őket kérlek!
hadd nemesítsék még, s menj tovább!

Az illattól részegülten visszanézel még, 
Megállít egy percre a színes álomkép.
De jobb, ha most már indulsz, 
lassan esni kezd;
Ne várd meg a vihart, 
Mert mindent tönkretesz!

0