Hosszú ideig tartott, de végül az övé lett, amiről már rég le is mondott. Az élet sokszor hozta nehéz körülmények közé, de sehol sem vesztette el a derűjét, igazi életörömmel várta mindig az elkövetkező időt.
A férfi már sok tavaszt látott, ugyanannyi nyarat és őszt is, a télre jobb nem is emlékezni, de a munkásszállásokon azért meleg volt. Keményen dolgozott mindig, arra elég volt, hogy megéljen, legyen hol lehajtania a fejét, ha nem is volt lakása.
Az a nap ugyanolyannak indult, mint az összes többi, munka után bement a postára is, hogy vegyen pár sorsjegyet, mert sose lehet tudni, mikor mosolyog rá Fortuna istennő. Hát aznap nemcsak mosolygott, hanem egyenesen szájon csókolta. A férfi nagy nevetéssel nyugtázta, hogy a sorsjegy alján ott a 3 millió forintos nyeremény, amit ki is fizettek neki két hét múlva átutalással.
Rögtön tudta, hogy mit akar belőle venni: egy kis házat vidéken, ahol közel az erdő. Addig kereste az eladó házakat, míg rá is talált: egy igazi kis kincs volt, picit régi, renoválás ráfért, de ott volt az erdő, szemben a táj, a naplemente. Megigézve nézte, és tudta, hogy végre hazaért.
A felújítás gyorsan ment, két keze munkájával épült-szépült a ház, a kert, az udvar, mindent megspórolt a fizetéséből, hogy folytatni tudja a munkálatokat. Kicserélte az ajtókat, az ablakoknál szigetelt, megerősítette a tetőt. A legkedvesebb része a készülő fürdőszoba lett, szép csempéket és járólapokat kapott, tükröt, mosdót és egy igazi nagy kádat. Amint kész volt, ott töltötte a fél délutánt forró fürdőt véve.
Ennél csak a kert volt még jobb, ott készült el a kerti étkező, pergolák alatt fapadokkal és nagy asztallal. Imádott főzni, sütni, a terülj-terülj asztalka mindig tele volt friss sültekkel, édességekkel. Kint ültek, csak a tücskök szóltak, és a kerti tóban a három béka. Mindig megszámolta, megvannak-e, ugyanolyan fontosak voltak, mint az a két bagoly is, akik odajártak az udvarba. Ültek a korlát tetején, huhogtak, mintha a házigazdának köszönnék meg a gyakori vendéglátást.
A „ház a két bagolyhoz” megszépült az ember kezétől, aki megkapta végre azt, amire mindig vágyott, saját kis házat az erdő szélén. Az őzek is bejáratosak voltak az udvarba, ugyanis kerítés nem volt, minek is az, csak kizárná az erdőt és a tájat, felesleges. És a mindennapi gyönyörűség, a naplemente, ami megkoronázta ezt a békét, kint és bent is. Az álmok ott repültek bagolyszárnyakon körülöttük az esti csendben.
2021 november, harmadik díj
