„Fizetek, Főúr, volt egy feketém”, egy tönkre ment élet, és hatvanhét tányér csalfa vak remény! Ezerszer becsaptak és néha csaltam én, bolondul kergettem a boldogságot: hé, állj meg már, szép remény! De immár jóllaktam. Elég már a rosszból! Nem kell többé rossz bor, a kaszás jön már értem, én vagyok most a rét.
Likes
No Comments