755. szám Beszámoló Résztvevők véleménye

Első Kézből a Hajléktalanságról – A ROKK az nem ROCK

By

Rendőrjárőröket érzékenyítünk

Az Első Kézből a Hajléktalanságról csoport életében eljött a régóta tervezett és vágyott pillanat, mikor előadásunkat be tudjuk mutatni a rendőrségnek. 2023. június 7-én két előadói csapat indult el a Rendőrképző Akadémia Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központjának Járőrképző Tagozatához Adyligetre és Szegedre.

A budapesti csapat kezdett korábban az Adyligeten lévő volt határőr laktanyában. Tömegközlekedési eszközzel érkeztünk, a kapuban név szerint fogadtak bennünket és bevezettek egy terembe, ahol kedvesen vendégül látott bennünket az alezredes úr. Néhány perc várakozás után pedig bevonultunk az előadóterembe, ahol 70 „előítéletes” akadémiai hallgató várt bennünket. Az előadás időtartama 90 perces volt. Először a program ötletgazdája és lelke, Balog Gyula mesélt néhány szóban a hajléktalanságról és utána kérdéseket tett fel, amire meglepően jól informáltan válaszoltak. Eleinte többen fintorogtak és unatkozó arcot mutattak, de ahogy a kérdések egymás után jöttek egyre csak érdeklődőbbek lettek. Ezután bemutatkoztam én 12 percben és végig azt éreztem figyelnek rám, és érdekli őket az életem alakulása. Utána Gyula is mesélt magáról és következett a várva várt szituációs játék. A járőrképzősök voltak a frissen utcára került hajléktalan emberek, akik az utca szabályaival még nincsenek tisztában. De meglepődtünk, mert például a kukás jelenetnél nagyon is feltalálta magát a „hajléktalanunk”, fogta az egész kukát és elszaladt vele, megúszva ezzel a szabálysértési eljárást. Azért az elmondható, hogy fordított helyzetben, mikor ők játszották a hajléktalant eléggé bizonytalanok voltak és meg is lepődtek azon, hogy a hatósági személyek hogyan és milyen formában lépnek fel. Felvázoltuk nekik, hogy vannak jó és rossz rendőrök és közteresek, de azért többségében a jó szándék vezérli őket és sok esetben étellel, itallal kínálják a rászorulókat. 

Az előadás remekül sikerült, a visszajelzéseik alapján úgy érzem néhány leendő járőr véleményét, nézetét megváltoztattuk. Csak remélni tudom, hogy ez a másfél óra számukra is sokat adott és jobban átlátják a hajléktalanság mivoltát. 

Nagy megtiszteltetés ért bennünket, mert személyesen fogadott bennünket Pinczésné Kiss Klára ezredes, rendőrségi főtanácsos, a ROKK Rendőrképző Akadémia igazgató-helyettes asszonya. Személyesen elmondta, hogy igen sokat várt a találkozástól és jelentést kért az alezredes úrtól, aki elmondta, hogy a diákokra nagyon erősen hatott az, hogy személyesen is beszélgethettek volt hajléktalanokkal, hajléktalanságot megélt emberekkel. Mindketten elmondták, hogy rendszeres olvasói és vásárlói a Fedél Nélkül-nek, és szeretnék, ha a jövőben az iskola könyvtáruknak küldenénk néhány példányt. Ezredes asszony mesélt távlati terveiről miszerint évente több alkalommal szeretné csoportunkat meghívni érzékenyítésre mielőtt kikerülnek az utcára a járőrök. Az EKH elérte egyik célját: gyümölcsöző együttműködés indult el a Rendőrséggel. 

Elekes Ágnes

Szegeden (is) jártunk

Horváth Csilla (HOCSI) előadótársammal 11 óra után érkeztünk meg Szegedre. Kis várakozás után rendőrautó jött értünk, időben megérkeztünk az akadémiára.

Varga Mihály alezredes úr, iskolaparancsnok fogadott bennünket, rövid bemutatkozás után átkísért minket az előadóterembe, ahol negyvenhárom hallgató várt ránk. 

Az előadást hatvan percben kellett megoldanunk, a teljes időtartam kilencven perc lenne. Először nem voltak túl aktívak a rendőrök, de látszott, hogy figyelnek. Az előadás utolsó harmadában szituációs játékra került sor, amit nagyon élveztek. Őnekik kellett alakítani a kezdő hajléktalanokat, mi voltunk a társadalom többi tagja. Külön élvezte a hallgatóság, amikor egyik társuk játszotta a hajléktalan embert, mi Hocsival pedig rendőrt alakítottunk. 

Az előadás után Varga alezredes úrral értékeltük. Örült neki, hogy sor került a találkozónkra, hiszen a kezdő rendőröket jobban lehet formálni. Kifejezte reményét, hogy együttműködésünk rendszeres lesz, ami találkozik az EKH elképzeléseivel.

Gede Márton

Fotó: Elekes Ágnes

You may also like