Szenográdi Rékának szeretettel
hová szaladsz hiszen tél van szelíd tél van most kezdődött még csak advent karácsonyunk lassan-lassan közeleg a szél hideg a lég jeges lágy hópihe hull lágy hópihére szorgalmasan kint is bent is sírnak lemészárolt fenyőgallyak ül valahol egy barlangban holt fáradttan egy vén beteg hajléktalan reszket fázik sírva gondol a Jézuskára jaj de régen volt az kérem hogy gyerekként hallgatta amit anyja mesélt kis szobában duruzsoló kályha mellett szeretetről és ünnepről jó szándékról karácsonyi szép álmokról jólétről és karácsonyi boldogságról
