Tűz pusztított a kertben, elégett minden: pázsit, fák, magok, a templomom a tornyocskáival, színes képek az oltár felett, melyen már sosem áldozok. Tűz volt a kertemben, magasba csapott a láng, és porba hulltak az álmok. Szótlanul hallgattam ágak recsegését, nem sírok, és nem kiabálok. Tűzvész tarolt a kertben enyészeté a bogarak, madarak, virágok, ködmadár fészke füstté vált, szenes tollak hullanak amerre járok, szürke hamuban fekete gyémántok... Tűz égetett el mindent a kertben, s a pusztában csak egy kőszikla áll. Griff-apó nálam otthonra lelt, a kietlen tájon mindig rá várok...
Likes
No Comments