Beszélgetőtársam Dr. Gerő Péter címzetes egyetemi docens Maradjunk csak a Gerő Péternél! OK! Akkor Gerő Pétert kérdezem, ki is az a Gerő Péter? Nyugdíjas tanár vagyok, aki elsősorban azt tanította, hogyan kell jól tanítani! Hogyan lehet a tudást bölcsen átadni! Felkelteni az érdeklődést, tudásra vágyóvá tenni az embereket! A tudás hatalmas dolog, a gondolkodás képessége pedig talán még ennél is lényegesebb! Feltenni az öt „Miért?” kérdést. Akkor, íme egy miért! Kezdetben miért pont a matek és a fizika? Azért, mert ezekben a tárgyakban véleménykülönbség esetén semmiféle módon nem szól bele anyagi helyzet, származás, stb.! Kiszámoljuk, megmérjük, vagy kikísérletezzük, és az – legalábbis középiskolai szinten – annyi! Nem véletlen, hogy számos tudományt a matematika nyelvén lehet hitelesíteni! Tudna valami biztos módszert ajánlani a tanuláshoz? A tanár úr habozás nélkül válaszol: Hogyne! Apró lépésekkel haladjunk, és addig ne menjünk tovább, míg az adott anyagrészt nem értettük meg, mert különben onnan már értelmetlenné válik a többi, ami erre a tudásra épült volna! Biztosan hallotta már a találós kérdést, hogy hogyan nyeljünk le egy elefántot? Tagadón megrázom a fejem. Falatonként! Ez tetszik! No és mit javasol a tanítóknak? Magam helyett inkább Comeniustól (a nagy pedagógustól, aki Sárospatakon is tanított) idézek: ő ezt tanácsolta a tanárnak, hogy hogyan viselkedjen a tanítványaival: ébressz bennük kérdéseket, és engedd, hogy rátaláljanak a válaszokra! Mi a helyzet az élethosszig tartó tanulással? Gerő tanár úr elnézően rám mosolyog, és úgy érzem, mintha kettes alát kaptam volna. Az egész életünk tanulás! Igazodunk a változásokhoz! Megtanultunk számítógéppel bánni, használjuk az automatákat, kiismerjük az új útvonalakat, és ha külföldön járunk, igyekszünk néhány szót elsajátítani, kezeljük az okos készülékeket. És persze szakmailag is fejlődni kell! Meg kell tanulni az új technikákat, módszereket, stb. Ismertem olyan idős embert, akinek egész életében vágya volt például zenét tanulni, de a mókuskerékben nem maradt rá idő. Azután eljött a nyugdíj, és nem sorozatokat nézett a TV-ben, hanem zenélni tanult! Sikerrel! Akkor leszünk öregek, amikor már csak az emlékeinkről beszélünk, nem a terveinkről! Annyi minden megtanulni, felfedezni való van még a világon! Tanár úr. A valóban megszerzett hasznos tudást, mint fogalmat, hogy határozná meg? Mint már megszokhattunk, azonnal érkezik a határozott válasz. Kompetencia! Az kompetens bármilyen területen, aki önállóan tudja az odatartozó tevékenységeket elvégezni! Aki mellé nem kell még egy szakember, vagy ellenőr! Aki érti a dolgát, használja a megszerzett tudását. Így még az is könnyen megeshet, hogy szeretni, élvezni fogja a munkáját! Úgy tudom, hogy egyetemi tankönyvet is írt, egyéb könyvei és publikációi mellett. Valóban. Szerettem volna megosztani tapasztalataimat, amelyeket a tanítás hosszú évei során szereztem. Biztosan sokaknak volt olyan tanáruk, akire évtizedek után is szeretettel, tisztelettel emlékeznek. Nos, azt szeretném, ha minél több ilyen tanár lenne, akik tisztában vannak azzal a felelősséggel, hogy a viselkedésükkel, egyéniségükkel milyen példát mutatnak, mennyire hitelesek. Magam is átéreztem ezt, és még ha furcsán hangzik is ennyi év után, minden órámra lámpalázzal léptem be, hogy a legmegfelelőbb kérdéseket tegyem fel, és a legmegfelelőbb válaszokat adjam! A tanár feladata az, hogy gondolkodásra, kérdésekre serkentsen, és rávezessen a helyes válaszra! A tanulás nagyon fontos! Amit valaki megtanul, azt semmiféle hatalom nem veheti el tőle! A tudást nem lehet megadóztatni, ellopni, maximum elévülhet! Ezért kell folyamatosan, élethosszig tanulni! Ezt persze nem könnyű a változó élethelyzetekhez igazítani, de pont ebben szeretnék segíteni. Hogy telnek a nyugdíjas évek? Szépen, csendesen? Csendesen, mint egy fúvószenekar próbája. Most is egy könyvön dolgozom, és két rádióban is műsort vezetek, szerkesztek! Egyéb oktatással, felkészítéssel kapcsolatos, vagy előadói felkéréseknek is eleget teszek. Melyik rádióban, milyen műsort hallhatunk öntől? A Civil Rádióban „Buborékrepesztő”, a Rádió Bézs-ben „Szia, tanár úr!” címen. Bevallom, tanár úr, készültem! Több műsorát is meghallgattam, és elkápráztatott a műsorok sokszínűsége! Társadalmi kérdésekben minden érintett oldalt megszólaltat, és pártatlan tud maradni, a végén pedig néhány mondatba tudja sűríteni a csaknem egyórás beszélgetést! Élcelődtek is velem a kollégák, hogy tolmácsként működöm. Ez már csak így marad, egy tanár sosem tud kibújni a bőréből. Fontos összegeznünk azt, ami a riportalanyunk mondandójának a lényege. Nagyon tetszett a nagy világvallásokat bemutató sorozata is, ahol az ezek hozzáértőit szólaltatta meg, eloszlatva egyes tévhiteket. Gondolom nem volt könnyű mikrofonvégre kapni ezeket az embereket. Bizony nem mindig egyszerű, hiszen elfoglalt emberekről van szó, de miután utánanéznek az eddigi műsoroknak, többségében szívesen állnak kötélnek. Ez a két rádió nem a divatos médiát képviseli. Egy-egy műsor elkészítése komoly előkészületeket igényel, és egy matematikatanár szereti, ha minden pont és vessző is a helyén van! A vallási műsorban például kik voltak a vendégei? Barta Zsolt protestáns lelkész, Dr. Elsayed Hassan, a Magyarországi Arab Közösség Egyesület volt elnöke, Laár András buddhista tanító, Balázs Gábor, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektorhelyettese, Mérő Mátyás Krisna-hívő lelkész és Zarka Dénes diakónus. Meglehetősen hiteles „felhozatal”! Az bizony – szalad át a tanár úr arcán a mindig ott bujdosó mosoly. Örömmel láttam, hogy a „ későn érkezőkre” is gondolt! A honlapján visszahallgathatóak a műsorok. Megtalálhatóak a „Hangok az út széléről”, az „Ahány család, annyiféle”, a „Róluk is, velük is beszéljünk” adásai, a mesterséges intelligenciáról szóló sorozat és még hosszan sorolhatnám. Minden fontos dologról szó esik, és mindegyikről hiteles szakemberrel beszélget. Jó példákat, lehetséges megoldásokat, ötleteket kapunk a műsorok által! Kézzelfogható, a való életben hasznosítható tudásokat, és megismerhetünk olyan élethelyzeteket, amelyekkel talán sosem találkoznánk életünk során. Ez a cél! A tolerancia a társadalom egyik legfontosabb építőköve! Nincs jogunk mások felett ítélkezni, főként, ha nem ismerjük az illető hátterét! Volt olyan riportalanya, aki egészen különleges egyéniség volt? Számos ilyen emberrel találkoztam, azért is nem akarok külön senkit sem kiemelni. Minden műsorban benne rejlik a lehetőség, hogy a beszélgetés során valaki egészen különleges embert ismerek meg. Hiszen valahol mindenki az! És persze speciális élethelyzeteket, amelyek fonákjait sokan képesek ügyesen kicselezni! Mit üzen a szorult helyzetben lévőknek? Csak tegyék azt, amit egy jó bokszoló! Legalább annyiszor álljanak fel „leütés” után, mint ahányszor le lettek ütve! Tehát sose adják fel! Az én életemben is voltak mélypontok. Diplomás, doktorált emberként dolgoztam futószalag mellett, voltam kocsikísérő szemeteskocsin, de túléltem, és most azzal foglalkozhatok, amit szeretek csinálni. Sosem szabad feladni a reményt! A legszélsőségesebb helyzetekből is ki lehet lépni, ha az ember gondolkodik, és bölcsen mérlegel! Ó, és még valami! Ne zárják ki magukat a társadalomból, hiszen ha élnek a szavazati jogukkal és a hangjuk hallatására való lehetőségekkel, akkor a saját és gyermekeik jövőjét is befolyásolhatják! Tervei? Ha mindet elmesélném, még a FN következő száma is kevés lenne! Mindenekelőtt szeretném az emberek figyelmét felhívni fontos dolgokra, arra, hogy egymás mellett élünk nehéz sorsú emberekkel, akik mellett nem szabad csak úgy elsétálni, hisz bármelyikünk kerülhet hasonló helyzetbe. És persze hirdetni a gondolkodás, tudás hatalmát! A gondolkodó embert nehezebb félrevezetni, befolyásolni, uszítani. A gondolkodó ember normális keretek között elfogadó, toleráns! Egyszerűen jó ember. Örülnék, ha a rádióműsoraimat többen hallgatnák, és a honlapomat (https://geropeter.hu) többen látogatnák, mert sok érdekes témáról tájékozódhatnának elfogulatlanul.
Branyó
A fotó Nagy Anna stílustanácsadó segítségével készült (https://www.stylecoach.hu/bemutatkozas)
