Belobbanva

Krónikus gyulladás. A rögökig kísér
Pokoli adomány vagy szimpla átok csupán
Valahonnan, valakitől, valamiért
A sors rúgása sem kizárt szöges bakancsban
Jó erősen a zsigerekig, hogy maradjon nyoma
Vésődjön a percbe, az órába, a napba
Legyen vastag töltelék a szavakba
Tonnányi súly lett a reggel, de nincs is éjjel
Csak felébredsz, mert így szokás
És mindenütt másé a ragyogás
Te csatázol tovább: csillapítani a haragot
A beletörődés előtt
Aztán a rohadt gyógyszer, mint egy prosti,
Kéjesen várja, hogy told be a szádba,
Nyeljed a holnapért, újra és újra
Már egyik szerved se tervez
Hiszen a végrehajtó mindent elvesz
Ám harcod a végső győzelem lehet
Hajléktalan csontvázad ott lesz mindenekfelett

0