Harold

Harold vagyok, apámék anno ezt viccesnek találták,
nászútjukon Kairóban négy napig ezen nevettek,
aztán így maradt, mint fog között a mák,
basszus, ilyen nevet nem adsz egy gyereknek!

Nagyapa szerint ez olyan klotyón született ötlet,
és nagyapának igaza volt, kérem,
képzeld, hogy hozzád valaki becsönget,
s ott áll valaki egy ilyen név börtönében.

Mindenki vicceskedni akar velem,
kényszeresen mondják a hülyeségeket,
ezt el kellene fogadnom, mondja a pszichiáterem,
évek óta ő tartja felettem az eget.

Harold, jöjjön ki felelni! 
– sompolygott a suliban a biológiatanár,
nem akarom ecsetelni,
de azt kérdezte, hogy rendszertanilag hova tartozik a palimadár.

Taxiztam egy időben, a diszpós a cb-n adta a fuvart,
hallottam, ahogy a nevemen röhög,
a diktált címnél kissé visszatart,
hisz fojtogatták a szóvicces gyönyörök.

Összejöttem egy nővel a tinderen,
olyat kerestem, aki végre nem humoros pasit akart,
hogy osztozzunk az élet-terheken,
nem volt túl szép, főzni se tudott és rettenesen hadart.

Viszont szerinte a nevem elegáns és királyi,
ilyet korábban nem mondott senki,
őt meg úgy hívták, hogy Klári,
hófehér volt a bőre, mint a porcelán, a herendi,
érdemest volt a fehérnépre várni.

Persze Klári tényleg Herendről volt való,
szerinte beszólásom nem volt vicces,
így lettem hamar undok és semmirevaló
a nevem meg nagyzoló és giccses.
Szétmentünk, gondolhatod!
Most ott vagyok, ahol a part szakad!
Ismét a haroldos tudatállapot,
s köröttem a megszokott idióta csimpánzcsapat.

0