764. szám Széppróza

Egy hajléktalan levele falujában élő barátjához a fővárosból

By

Kedves Barátom!

Remélem soraim jó egészségben találnak.

Én nem panaszkodom, jól vagyok. Egy 300 négyzetméteres, összkomfortos házban lakom a haverokkal, a város szívében, egy csendes utcában. A nappaliban madarak csiripelnek. Állásom stabil. Jövedelmem fix.

(Tényleg nem panaszkodik, a télen lefagyott hat lábujja, de már nem fáj. Egy belső kerületi, 300 négyzetméteres hajléktalan szállón lakik most, az utca kihalt, olyan lepusztult a környék, csendesnek is mondható. A napjai nagy részét egy parkban tölti, ahol csiripelnek a madarak. Stabil kukás útvonala van. Negyedévente kap fixen segélyt.)

Kocsmába már rég nem járok, helyette piknikezni szoktunk a haverokkal. A kocsmákban tilos dohányozni, azért sem szeretünk ott. Fürödni is járunk a Dunára. A csajok jók, nagyon sok van. Ha látnád a nyári ruháikat…

(Kocsmára nincs pénzük, egy ABC-ben vásárolnak be rendszeresen a kukázás végeztével, az említett parkban fogyasztanak. Ha a szabadban éjszakáznak, a Duna parton szoktak tisztálkodni. A város valóban tele van gyönyörű nőkkel, nyári rucikban.)

Gyakran megyünk moziba, nem is akármilyenbe, szabadtéribe. Megszerettem a rövidfilmeket.

(Sokat dekkolnak egy olyan padon, ahonnan jól látni egy üzletközpont nagy kivetítőjét, amin folyamatosan reklámfilmek mennek.)

Nem értem, hogy ezek a városi népek miért esznek annyi krumplis tésztát? Még az a szerencse, hogy nekünk mindennap útba esik egy McDonald’s gyorsétterem.

(Sokszor van krumplis tészta az ingyen konyhán. Tényleg útba esik kukázáskor egy McDonald’s.)

Zárom soraim. Üdvözlök mindenkit a faluban. Hogy állsz a Rozival?

Marad barátod:

János

Szerző

You may also like