a sárga csíkon kívül álljon kérem leülök mert hát sorszámot kaptam még akad idő egy-két mosolyra néhány hirtelen vissza is pattan itt hangok közt veszik el a lényeg szép napot ne velem kiabáljon belül sem találni kapaszkodót idegek táncolnak selyemszálon körülöttem arcok meg hiányok elhordott súlyoktól ingerlékeny nagy a távolság és egyre mélyül a sárga csíkon kívül álljon kérem leáll a rendszer semmi sem mozdul senkin sincs világ mindenki benne mind sorra kerül egyfelé tartunk csak hát együtt mégis könnyebb lenne