774. szám Széppróza

Messenger szerelem

By

A neten futottak egymásba. A férfi írt valamit egy lapra, a nő meg magára vette, pedig senki nem beszélt róla. A férfi még nem tudta, hogy minden a nőről szól. De hamar észrevette.

A netes szerelem arról szól, a nő már biztos benne, hogy a férfi beleszeretett.

A nő abban is biztos, hogy ő maga a kijózanító hideg zuhany, pedig már rég a másik csapot nyitotta ki, de persze nem tudja, mert nem ő áll alatta.

(Nevezzük Katinak és Tamásnak az ismeretleneket.)

Első beszélgetés a Messengeren. A hideg csap nyikorogva nyílik.

– Nem szégyelli magát, hogy ismeretlenül belém köt? – így a Kati

– Bocs, fogalmam sincs ki vagy. Lemerülök 2%-on van a tel……. – így a pasi, addig gyorsban lecsekkolja ezt a Katit. Helyes pofi, csinos frizura, kedves mosoly. Na, nem bánom, vesszünk össze! – gondolja magában.

Eközben a nő is ezt teszi. Hát, nem egy nőideál, szóval csúnya. Habár a szeme, na mindegy, ha úgy adódik ki lehet kaparni. Vesszünk össze nem bánom!

– Elnézést csak lemerültem. Szóval nem neked írtam kifejezetten, hanem mindenkinek, ami körülbelül kétszáz fő. Pontosan fél százalék a részed belőle, ami még csokiból is kevés. Érdemes ezért felhúzni az ínyed?

– Ne tegezzen! Nálam ez nem jön be.

– Elnézést „én lenni görög diplomat” és az AI fordítja, amit írok. Sajnos még nem annyira intelligens, hogy tudja kinek írok.

– Ez az én lenni görög diplomat csak egyszer jött be.

– Szóval Fejes Endre? Akkor csak van valami közös bennünk? Mindketten legalább egy könyvet olvastunk, és hogy az a Jóestét nyár… volt, külön jó. Akkor most már tegeződhetünk? Mert sok közös élményünk volt, 123 oldalon.

– Milyen pofátlan, de legalább van humora – mosolyog magában a Kati. Miért mindig a ronda pasiknak van jó humora?

– Nem bánom tegezhetsz.

– Te!

– Mi ez a te?

– Nem tudom a neved. Ja, engem Tamásnak hívnak.

– Kati vagyok, de ki van írva.

– Na igen, de messziről jött ember azt ír, amit akar. Mennem kell bocs, mert dolgom van.

– Azt hittem lemerülsz.

– Az előbb sem – mondja Tamás

– Tudom – írja vigyorogva Kati.

Mindkét csap egyformára nyitva, kellemes langyos víz folydogál.

– Szia Kati, zavarlak? 

– Igen.

– Az jó, mert akkor nem vagy munkanélküli. Csak azt szeretném kérdezni tőled, – mint a nagybetűs NŐTŐL, – ha zöld zoknit veszek fel a kék kontaktlencsémhez azok színben nem ütik egymást nagyon?

Micsoda Palit fogtam ki, ütődött és még a szeme is üveg? – hitetlenkedik Kati.

– Szerintem, ha elég magas vagy, akkor nem számít.

De jó ez a csaj, ha erre sem küldött el francba. Vagy én vagyok a jó?

– Látom a lapodon, hogy boldog párkapcsolatban élsz, dicséretes dolog.

– Miből gondolod, hogy boldog párkapcsolatban vagyok?

– Nem látok fotót a párodról, mert gondolom főz, mosogat vagy takarít.

– Igen láttam én is, hogy ti is boldogan éltek.

Innentől már nap, mint nap beszélnek egymással. Mindig van valami mondandójuk a másik számára. Na meg, hogy mi a programjuk mára, holnapra. Hová mennek, hol vásárolnak stb.

Most már barátok, szinte családtagok. Bár soha nem látták még egymást.

Alkalmanként biztosították egymást arról, hogy szeretik a párjukat, és milyen jó velük.

Nem akartak személyesen megismerkedni, mert így is igazi a barátságuk.

Hacsak!

– Szia Kati! Mit csinálsz ma?

– Szia Tamás! Ne is mondod! Délre van kész a piaci cipésznél a gyerek cipője, el kell hoznom mert holnap kirándulni mennek, és azt szeretné felvenni.

– Akkor hagylak készülődni, majd talán este még beszélünk.

Sorállás a cipésznél. A helyes pofi, csinos frizura mögé beáll a sorba, egy nem éppen női ideál férfi, habár a szeme…

Helyes pofi fizet, és elfordul a bolttól, szembe a férfival.

– Szia Kati! Megiszunk egy kávét?

– Nem iszom kévét – mondja meglepetten a „véletlen” találkozástól.

– Én sem.

– Itt jó lesz? – mutat egy asztalra Tamás

– Igen jó lesz, 

Nagyon jó lesz… – gondolja magában Kati.

You may also like