Pislákoló csillagok alatt

I.

Ő csak egy bolond lány,
aki éjszakánként
áttáncolja az utcákat,
kibontja gesztenyebarna hajkoronáját,
és szürkéskék szemekkel igézve
cigarettát, italt kér a szórakozó fiataloktól –
aztán továbblép, leül kedvenc fájának
tövébe,
onnan nézi azt a pár pislákoló csillagot
és a villogó jelzőfényű repülőgépeket.
Már alig hasít belé a szomorúság:
hol ronthatta el?
De hamar elhessegeti a fájdalmat,
magában eldöntötte,
ő csak egy bolond lány, akinek ennyi jutott,
szülők, társ, barátok nélkül is
végig fogja táncolni az éjszakai utcákat.

II.

Ő csak egy kattant srác,
aki elmenekült otthonról,
és most szintén bolyong,
sosem lehet megtalálni,
mindig máshol ébred.
Csikkeket keres
és félig teli piásüvegeket;
ha olyan kedve van,
elkéri az utcazenészek gitárjait,
játszik valami szívbemarkolót.
Kihagyott jó néhány tizenegyest az életben,
ezt képtelen megemészteni,
padokon fekve nézi azt a pár pislákoló csillagot
és a villogó jelzőfényű repülőgépeket.
Álmaiban arra gondol,
milyen kár azokért a kihagyott gólokért,
de hamar elhessegeti a fájdalmat,
megy, koptatva éjszaka az utcaköveket,
magában eldöntötte,
ő csak egy kattant srác, akinek ennyi jutott,
egyedül a városban,
néha el fogja kérni az utcazenészek gitárjait,
és játszik valami szívbemarkolót.

0