(avagy kell a gyenge pont)
Közeledő, jellegzetes motorzümmögés. Egy Simson hangja, de már föl is tűnt a portán. Még kétszáz méter. Páran már a fűrésztelep ajtajában, még kicsit révedten. Érthető, még pirkad. Háromnegyed hat. Az egyik „öreg(?)” fűrészes, aki nincs még negyven sem, megszólal:
– Na, itt a Flóri!
Úgy van. Flóri sztenderdre állítja a kismotort. Szemrehányóan néz rá. Tegnap este sok bajt okozott neki. Megint megfogta egy rendőr. Le akarta vetetni a rendszámát. Az volt a szerencse a szerencsétlenségben, hogy már két hónapja a kollegája levetette. Ennek ellenére egy komoly lajstrom készült róla, amit büntetési tételeknek is nevezhetünk. Köszönő viszonyban sem voltak Flóri pénztárcájával. Mindegy, a csomagtartóról lehámozza kopottas szatyrát. Flóri már régen nem volt révedt, de a többiek is megélénkültek. Hiába, a karcos kismotor, és Flóri figurája még a napot is mintha föntebb tolta volna pár centit. Kezdődik a meló.
Szokásos mérgelődés. Ez az istentelen másik műszak, ez is arrébb van tíz centivel. Pár perc és mindenki a saját ízlésére formálja fűrészgépe környékét. Már indul az első masina, azután sorban a többi. Jobb, ha fölvesszük a fülvédőt. Karcsi elhagyta az övét. Vattát tömköd a fülébe. Most már a gépek zümmögnek, de sokaknak zene ez inkább.
Flóri is ugyanúgy csinál mindent, mint az öregek – egyikük sincs negyven –, de az ő gépe a szabászgép. Flóri is bekapcsolja masináját – Flóri nincs harminc –, cirkulája legalább olyan hangos, mint a szalagok, de teljesen másként szól. Amint a cirkula is beszáll a nagyzenekarba, mindegyik „öreg” fűrészes tekintete egy pillanatra Flórira irányul. Ettől mind a négy, kivétel nélkül hét és fél kilowattos motor, valami csoda folytán, jobb erőre kap. Az üzem belendül, az udvaron a vén gatter is már nagyokat szusszantva csapkod. Sőt, az asztalosok gyalugépe is visítani kezd a belső sarokban. Már hét óra, erre a képre érkezik a főnök. Naná, hogy elégedett.
Körbejár mindenkit, nem áll meg senki sem a melóval. Csak kezet fognak. A Főnök mindenkinél megnézi, méregeti a deszkákat. Ma ez is rendben. Flóri marad utoljára, itt is minden rendben. A főnök Flórinál minden nap pár perccel feltűnően többet időz. Ennek jó oka van. Most még valami extra ügy is akadt, ugyanis Flóri leállítja a cirkulát. Cigarettával kínálja a főnököt, aki ebből már tudja, ennek fele sem tréfa. Elindulnak hát a dohányzóhely felé. De a Főnöknek sejtelmei vannak, nem először kínálta meg cigivel Flóri.
Minden főnök, ha akarja, ha nem, kényszerű pszichológus is. Ez a zsebre menő lélektan. Igaz, ez egy erősen belterjes, belső használatú házi pszichológia, élesben. Sokszor már automatizmusok működnek egy vezetőben. Most is. Flóri előadja a motor ügyet. A Főnök ránézett a közelben sztenderdező motorra. Azonnal megértette a helyzetet. Mélyen együtt érzett a rendőrrel. Erről persze hallgatott, Flóri kulcsfigura. A belső zsebébe nyúlt, odaadta az előleget. Nulla könyvelés, ez a kapcsolat bensőséges.
No, nem ez az igazi zsebre menő lélektan, ez csak egy picit. Minden cégnek van egy belső klímája, ami akár döntő jelentőségű is lehet a hatékonyság, a profit szempontjából. Egy szentségelő, autokrata, keménykedő vezető nincs tisztában a ténnyel, milyen veszteségeket szenved el cége stílusa miatt. Ezen csak egy szerencsés üzletmenet segíthet, de csak ideig-óráig. A kudarc törvényszerű. A dolgozók a munkahelyet pillanatok alatt képesek színpaddá alakítani, maguk pedig szerepet játszani. Így a főnök, azt látja, amit akar, nem azt, ami van. Ha egy főnök belátja, hogy ő is csak egy szereplője az aktuális darabnak, akkor tud reális képet kapni. Csak így nyílik meg az ajtó profitjának maximalizálásához.
De most a fűrésztelepen egy másik belterjes, belső használatú tétele van terítéken. A kell a gyenge pont tétele. Ebben főszereplő Flóri. A Főnök zsebre menő kísérletek sorozatán esett már túl, miután rájött, hogy nem az csapat a legjobb, amelyik a legjobbakból áll. A bizonyíték deszka darabszámban volt mérhető. A dolog tehát zsebre ment. Több deszka, nagyobb haszon.
A fűrészelés szép szakma. Az amorf rönkből szabályos deszkát gyártani alkotás. Ez a finomság a művelet első fázisában érezhető igazán. Amikor a késznek látszó deszka Flóri asztalára kerül terítékre a varázs jóformán eltűnik, csupán hossztolni kell már. Ráadásul ezt a műveletet pillanatok alatt elsajátíthatja egy akár átlagos képességű ember, ellentétben a szalagfűrészen történő munkálatokkal. Erre csak tízből egy ember képes. Innen a fűrészesek tekintélye. Ez olyannyira jelen van, hogy a kisváros téli teremfoci fakupáján a nem épp szerény „Fűrész Művész” néven rúgták a bőrt a telep illusztris képviselői. Most már talán érthető miért is volt Flóri tekintélye hézagos. Ő volt a gyenge pont. De ugyanez volt a helyzet a másik műszakban is. Nekik is megvolt a maguk Flórija. Ha valamiért hiányoztak, és a munkájukat például az érthető okból szintén tekintélyes helyzetű asztalos, gatteros vagy Uram bocsá’ az egyik fűrészes látta el, nagy dérrel-dúrral, az alantas feladattól büszkeségében sértetten, kevesebb lett a deszka. Ráadásul képtelenek voltak lehosztolni a normát.
De mindez nem volt elég, Flórit egyik nézetből szerény képességűnek, alantas tevékenységek ellátására kárhoztatottnak látták. Másfelől kimondottan kedvelték, minden, az épész határain belüli kérését teljesítették. Elnézték malőrjeit. A Főnök haja égnek állt az egész jelenségtől. Becsődölt, mint lélekbúvár. Ráadásul az egész folyamatot tekintve, Flóri egy kulcsfontosságú fázist látott el. Ő csomagolta ki a készárút. Nagyban múlt rajta, hogy a vevő milyen holmit is vesz át a teleptől. De ezt a tényt csak a főnök kezelte megfelelő helyen. A „művész urakkal” szemben tehetetlen volt. Mást nem tehetett, mint megkülönböztetett figyelemmel volt Flóri felé. Szárnyai alá vette. Bár védelem valójában a munkájának kellett, személyének nem, hiszen Flóri, még egyszer hangsúlyozom, ezek a böszme „fűrész művészek” számára is kedvenc volt. Van, aki azt mondaná rá, ő egy igazán szerethető figura.
Flóri ilyen olyan okból, semmilyen konfliktust maga után nem hagyva, két alkalommal is fölmondott a fűrésztelepnek, hogy mindkétszer vissza is vegye a főnök. Amikor másodszor elment, a szakmát nem hagyta el, egy magányos, önjáró fűrészgéppel dolgozó maszekhoz szegődött. Kitanulta a szalagfűrész rejtelmeit, amire a fűrésztelepen nem volt alkalma. Azon egyszerű okból, hogy feltűnő kancsalsága miatt a Főnök, balesetvédelmi okokból ezt nem engedélyezte. Visszatérve viszont meggyőzte, így mindenki látható megelégedésére „öreg fűrészes” lett. A főnök véletlenül tanúja volt, amikor egy alkalommal Flóri a szabászgépen dolgozó, új keletű kollégáját felkereste, cigarettával kínálta, amit a kismotor mellett beszélgetve szívtak el. A részletek nem ismertek, de a főnök mosolygott magában.
Évek teltek el. A fűrésztelep már a múlté, befuccsolt. Bár a „művész urak” közül, más telepeken, sokan maradtak egy csapatban, velük Flóri is. Egyedül a Főnök járta meg rondán. Az utcára került. Egy padon merengett, az akkor már régi történeten. Annyiban hasonlónak vélte a helyzetét, hogy egy nagyobb fűrésztelepen lett a gyenge pont, viszont nem minden „öreg fűrészes” kedveli. De abban továbbra is biztos volt, hogy kell a gyenge pont. Ráadásul a napokban mondta valaki, minden emberre szükség van, így a szükség a hajléktalan emberre is. Egyetlen fogaskerék sem állhat a nagy műből. Azt már nem tudta ki a főnök ezen a telepen, aki a szárnyai alá venné. De a remény hal meg utoljára, lesz ő még öreg fűrészes!
(Csábi István 1958-2014)
