Törékeny testedet lágyan átöleltem, behunyod szemedet, elhagy a félelem. Forró vágyam nyakadra égeti csókjaim, ráhulló szép hajadra simítom ujjaim. Feltüzelt vérem szárba felszökkenve csókold szép piros szádba és öledbe. Kezemmel végigjárom testednek vonalát, melleid boldogságom sóhaja járja át. Elém tárod buján remegő öledet, szakadás a ruhán sem szegi kedvedet. Érzékien behatolok, zihálva fogadj be: benned élek, és meghalok! vagy Szamócza: ki lesz, ki...? kezem a kezébe szívem a szívébe ki lesz, ki beengedi? Kezem mellei közt ágyékom szirma közt ki hagyna fetrengnem? Lelkemet fogadva, a lelkét átadva ki lesz ki még éltetne? Jövőt felépítem múltat nem tekintem ki lesz ki képes lenne?