Fárasztó hét volt – gondoltam, amikor vonatra szálltam egy péntek este a Nyugatiban. Még találtam ülőhelyet. Izgatottan kaptam fel a telefont. A kedvesem hívott, a kamionos. Már a határon van – mondta. Holnap megérkezik. Épp ideje! Sokáig volt távol. Hiányzott.
Becsuktam a szemem, és ábrándozni kezdtem a vágyott ölelésről és csókokról.
– Szent Isten! Nincs gyógyszerem. Vennem kell, ha megérkezem. Talán még nyitva lesz a gyógyszertár. Ha az ember szeretője sokat van távol, kár a hormontablettára költeni. A kiszámolósdi meg még inkább ritkítaná a boldog órák számát. Zokniban nem jó lábat mosni, ezt már hallottam tőle. Marad a helyi küzdelem. Eddig mindig bevált. Milyen szerencse, hogy a gyerekek az apjukhoz mennek ebédre! Persze mindig hazaszaladnak valamiért. Közel lakik az exem, túl közel. Jöhet anyukám is. Mióta férj nélkül maradtam, sűrűbben látogat. Igen, a barátnőim is jöhetnek. Valahogy el kellene érnem, hogy egyedül lehessünk egy kicsit.
Az arcomba lógó méretes popsik árnyékában kidolgoztam a tervet. Boldogan kászálódtam le a vonatról a tömegben, és rohantam a gyógyszertárba.
Beálltam a kígyózó sorba. Mire az egyetlen gyógyszerész elé jutottam, már elég paprikás volt a hangulatom. Rettenetesen lassú volt a nő. Már mögöttem is álltak vagy tízen.
– Mit adhatok? – nézett rám kedvesen.
– Egy doboz Ph…x fogamzásgátló hüvelytablettát kérek szépen.
– Sajnos az nincs – mondta, és már a mögöttem állóra mosolygott kérdőn.
„Ez nem lehet igaz! Ennek ennyit jelent az én hétvégi programom? Részéről letudva? Lehet, hogy vérnyomáscsökkentő is kellene…”
– Jó lesz hüvelyfilm is.
– Sajnos azzal sem szolgálhatok.
– Mit tud akkor ajánlani? Kúp van?
– Ph…x nincs, de tudja mit? Van saját készítésű kúpunk. Megfelel?
– Fogalmam sincs, még nem próbáltam. Van hozzá használati utasítás?
– Utasítás? Csak fel kell helyezni aktus előtt.
– Na jó, de mennyi idővel előtte?
Nem tudta megmondani. Csak nyújtotta a kis dobozkát, hogy akkor most ezt kérem-e?
– Nem is tudom… – bizonytalanodtam el kicsit. Maradtak még bennem kérdések ezen kívül is.
– Megmondaná, milyen gyakran kell használni?
– Hát egyszer. Előtte – vágta ki magát az előző slamasztikából.
– Jó, de hány óránként? Meddig tart a hatása?
A gyógyszerésznő szeme egyre gyorsabban verdesett. A vér hangosan lüktetett a dobhártyámban. Tudtam, hogy megveszem a portékáját, bár nem voltam meggyőződve annak hasznosságáról. „Most már kiélvezem a helyzetet…” gondoltam, és megadtam a kegyelemdöfést neki, a mögöttem sorakozók mulatságára is.
– Azt legalább meg tudja mondani az összetevők alapján, hogy milyen az íze?
A pult túloldalán feltámadott az addig jól álcázott szakértelem.
– Nehogy megegye! Mondtam, hogy kúp! Külsőleg! – emelte meg hangját a biztos tudás birtokában.
– Persze, megértettem. Mégis fontos lenne tudnom. Tudja, a barátom nem szereti a keserűt.
A nő lángoló arccal nyomta a kezembe a kúpot. Látszott rajta a megkönnyebbülés, mikor kifizettem.
Otthonról felhívtam anyukámat, és a baráti körömet, hogy lenne másnap egy kis magán jellegű programom otthon. Megkértem őket, most nézzenek körül, lesz-e minden a holnapi főzéshez, mert én nem szeretném, ha becsöngetnének!
Másnap a gyerekeknek adtam vékony ruhát, ha melegük lenne, meg vastagot, hideg ellen. Az összes kedvenc társasjátékot a kezükbe adtam. A legempatikusabb gyermekemmel megbeszéltem, hogy semmi szín alatt ne engedje haza a tesóit. Ha kell, beszélje meg apával is, hogy anya otthon szexel. Volt idő, amikor egyébként is tudott róla, sőt, legalább háromszor részt is vett benne. Most eggyel több aktusról lesz legfeljebb tudomása. Magamra maradtam a kis fekete, csábító babydollomban. Azon gondolkodtam, nem felejtettem-e el értesíteni valakit. Talán kiírhatnám az ajtóra is, nehogy pont most jöjjön a szomszéd valamiért.
Mobilomon halkan duruzsolt egy dallam. Sms-t kaptam a drágámtól. Nem jön már, csak hétfőn. A határon ragadt.
Porno storno!
