Ébredő bűntudat fekszik a földön
Éjszaka ellopták józan eszét
Száradó pokrócát most kapta kölcsön
Zsebében összegyűrt búcsúbeszéd
Elkopott lépcsőkön vádpontok ülnek
Megtépett újságok rossz híre vár
Kimaradt szabadság, meg nem ült ünnep
Levedlett igazság, véres talár
Kóborló évektől kicsorbult karom
Véletlen varázslat, kéjlepte nő
Rongyok egy plázában, festmény a falon
Váratlan feltámadt múló erő
Sápadó fehérség lüktet az égen
Közönyöd áldatlan kőfala véd
Tékozló hatalom, méltatlan érdem
Mindened másé, múltad tiéd
Kiásott gödrökön töprengő házak
Kallódó sírokon zöldellő fű
Vénséges barátok újra magáznak
Mosolyuk festett, bár életszerű
Elalvó bűntudat fekszik egy padon
Bakancsán ráncosan szárad a sár
Vánkosa vákummá változott vagyon
Összegyűrt cetliket ír a halál
