696. szám Vers

IDŐ

By

hatalmas hegyekre támaszkodva
erdők nagy fáit, vándor-botjaként használva
jön-megy az IDŐ

lábain
minden folyó
és az összes patak a cipő

van akinél otthagy kéjes-mámoros perceket
másoktól elvesz hosszú éveket…

amilyen – olyan
lót-fut-rohan
mint aki osztódik
önmaga sem tudja hogyan
kúszik-úszik-száll
ha unatkozik tovább áll…

végül Ő is ISTEN örökkévalóságában
rájön – ha későn is –
mulandó – halandóságára…

You may also like