696. szám Vers

ébren álom…

By

ébren álom –
mint felhőt
a szél a
lábaim lóbálom

fülem bongó harang
a Léthé-n túlra száll
hol Plútó kutya
éppen szundikál

sóhajom
csillagákombákom –
a hold fénye lett
rámboruló kabátom

csingilingi hókristály
lent a táj – mennyi
mennyi rész ahol
már csak a

szétbomlott háj…

hátam mögött
végtelen űr tárul –
álomittasan kérdezem:
rámzárt szemed
mit árul?

mindenem csak
szótlanul ámul – mégis

félek felébredni már…
mert ami emitt van,
ideát rettentő mód
sivár és üres – és oly

rég fogtam a kezed…
és nem lát nem hall
az ember csak globálice
terjedő mindenféle

kártékony mód
rombolón terjedő ideát
mind mint egy-egy
tőrdöfés a szívbe
a lelkeken át…

You may also like