Aki válaszol
Bámulatos, hogy hangok (és az illatok is amúgy) mennyire konzerválnak érzéseket és hangulatokat.
Ma az egyik ügyfél pakolászás közben bekapcsolta a rádióját. Vannak ezek a komoly hangú emberek, gondolom nem ugyanaz az ember komolykodik 40 X éve a rádióban, – én azóta hallom – de valahogy létezik a női orgánum, meg a férfi, ami közel azonos az előző 10 év komoly hangújával, az meg az őt megelőzőével, vagy csak a hangsúly, a fene tudja. Szóval az ügyfél bekapcsolta a rádiót. Az időkapszulám előállt nyomban, ott teremtem a nagymamáék konyhájában, (sosem hívtam így, hogy nagymama, Babcsi, így neveztük) nyár volt, raguleves, petrezselymes krumpli, valamilyen saláta, hirtelen sült hús, sütemény, szuszogtam kábultan az ízektől, a kávé is lefőtt már, szürcsölte a Babcsi és felharsant a Kossuthon, hogy: Ki nyer ma? Játék és muzsika 10 percben. Tütütü-tütütü-tütütütű… Aki kérdez: Czigány György. Aki válaszol. Közben az Astor rúzsával azonos színű körömlakk is előkerült, a kezét illatos vízben áztatta, gyönyörű, ovális körmei voltak. Áztatás, manikűr, lakk. Legyezett egyet a kezével, csak futólag, hogy elpakolhatjuk az üres kávéscsészét.
Szóval a Babcsi mindig válaszolt a Czigány Györgynek. A konyhából. Egy taktus után, max kettő. Na jó, nagyon ritkán pár taktus után. Mindig, mindenre tudta a helyes választ. Az összes felcsendülő zenére.
Egyszer azt énekeltem, hogy Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága… azt is tudta. Ez mindig eszembe jut, amikor meglátom a Benedek Miklóssal valahol. Hogy kijavította a szöveget, mert nem jól tudtam, én meg csak lestem, mert ez nem az a játékésmuzsikás zene volt. Hogy baszki, ezt meg honnan a francból tudja.
És az a legdurvább, hogy én nem tudom. Jó a Bözsit de, azt inaslegényesen el is tudom fütyülni majd az unokámnak, de hova tűnik ez a sok tudás, amit kaptunk? Hova tűnnek az állandónak hitt ragulevesek?
Nagyapó perfekt volt több nyelven, kívülről szavalt több száz verset 80 felett is, én meg arra nem emlékszem, mi volt tegnap.
A Proust-jelenség sem játék, én egyszer egy vonaton nagyon megbántottam egy tök idegen srácot, akinek annyi volt a bűne, hogy ugyanazt a parfümöt használta, amit a szerelmem, aki nem sokkal előtte hagyott el. Ha nagy feltaláló lennék, készítenék otthon illatot is. Megkérdezném, milyen illatra vágyik. Anyukámnál öblítő illat van, keveredve a rántott hússal. Úgy sejtem, az utóbbi nem állandósult, csak van egy unokája, aki imádja, így mindig van. Mindig, ha ott vagyunk.
Nagyon fura volt arra gondolni, hogy lesz egy lenyomatom. A fiam vagy a majdani unokám 30-40 év múlva meghall egy zenét vagy hangot, megérez egy illatot és eszébe fogok jutni. A konyhámban lesznek gondolatban, váratlanul. Aztán arra gondoltam, hogy arra a majdani váratlan látogatásra most kell elkezdenem készülni. Hogy jól süljön el. Ha más nem, arra fognak emlékezni, hogy emlékszel? A Mama nem emlékezett semmire. 🙂
Nuszer Mirjam Johanna
