690. szám Vers

Terveim

By

A jövőt már rég elfelejtettem.
Csak a Ma van – s a végén – egy holnap?
Az is ma lesz. És a semmi felé
ilyen üres ma-holnapok tolnak.

A múltat is elfeledtem régen.
Mából lesz a tegnap? – ezt csak sejtem.
Ami zajlik, úgyis itt van, rögtön
a mellettem lassan vánszorgó jelenben.

A jelent meg most felejtem éppen
– és lelkemről levetem a terhet.
Irigylem azt, aki ezen túlvan,
és már többé semmit nem feledhet.

You may also like