685. szám A Mi Kis Családunk

Erdei-Nagy Nikolett

By

Terjesztő

Fedél Nélkül 2020. augusztus 27. 680. szám

„Szia, Erdei-Nagy Nikoletta vagyok, Fedél Nélkül újságot terjesztek, valamikor másodállásként, valamikor főállásban. Saját célra gyűj­tök magamnak és két gyermekemnek. Megköszönném, ha egy újság árával támogatna engem. Az újságnak meghatározott ára nincs, annyit ad, amennyit gondol.”

Rossz gyerekkorból rossz felnőttkorba cseppentem és mindig egyedül voltam. 10-11 éves voltam, mikor apu elment otthonról és új családot alapított. Anyu egyedül volt velünk, én onnan indultam én anyámtól, a semmiből.

A 8 általánost elvégeztem, utána pár évet kihagytam, nem voltam jó gyereke anyámnak, próbáltam menekülni, aztán elkezdtem a szakmunkásképzőt, de teherbe estem és otthagytam.

18 évesen szültem a most 11 éves fiamat, sokat volt otthon az asztmája miatt, ezért olyan elfoglaltságot kellett találnom, amit tudok mellette csinálni, így kerültem a Fedél Nélkül újsághoz. Már előtte gyerekként is gyűjtöttem az utcán más alapítványoknak, de itt az újság segítségével közvetlenül magamnak szerzem a pénzt azzal, hogy megszólítom az embereket.

Amit csinálok, azt mind a gyerekeimért teszem. Jobb sorsot szeretnék nekik az enyémnél, de hiába teszek meg mindent, amit tudok, ehhez nekik is segíteniük kell.

Egyedül nevelem őket, és egy nőnek, aki egyedül marad a gyerekeivel, már hiába lesz más párkapcsolata, az az ember sohasem lesz az apjuk. Tehát ezt el kell könyvelnem magamban, hogy egyedül vagyok rájuk és bár­mennyire szeretném, nem biztos, hogy megfelelő életet tudok nyúj­tani nekik.

Az egyetlen dolog, amire igazán vágyom, az egy lakás, egy lakás, ami a miénk, hogy tudjam, bármi történjék is velem, a gyerekeim nem fognak kézről kézre menni.

Voltam már rossz helyzetben, de konkrétan az utcára – lekopogom – még sosem kerültem, annyi mindig volt, hogy a gyerekeim hollétét biztosítsam, de ezt mind a Fedél Nélkülnek köszönhetem és az embereknek, akik itt kint vannak és mind lelkileg, mind a­nya­gilag támogatnak engem. Nagyon sok jó emberrel találkoztam itt az utcán, ők azok, akik fenntartanak a vízfelszínen nap mint nap.

szöveg: Bodolai Csenge
fotó: Csanádi Gábor

 

terjesztői szám: 1816

terjesztő: 2012 óta

terjesztési helyszín:

Nyugati tér – aluljáró

 

You may also like