682. szám Vers

Zárószó

By

A szerelem véget ért,
de az utam még nem,
bár egyedül még nehéz,
és bizonytalan léptem.
Nincs szépen vetett ágy,
hol Veled lehet hálnom:
elmúlik a perzselő vágy,
utamon magam kell járnom.

Keserű a társtalanság,
mégis jobb, hogy nem kísérsz.
Ne öleljen a csalfaság,
légy boldog mással, amíg élsz!

You may also like