Gerzson a hajléktalan szálló hivatalos státuszú macskája. Nyugodtan állítható, hogy feladatkörét maximálisan ellátja. Az arra tévedt rágcsálókkal szemben álláspontja egyszerűen a „könyörtelen” jelzővel illethető. Igazi kedvenc, mint a lakók, mint a szálló személyzete körében immár négy éve.
Éves rendszerességgel állatorvosi jelenése van, be kell oltani. Ezzel Gerzson is tisztában van. Hogy mennyire, annak ékes tanújelét adta. A személyzet igazgatóstól, szociális munkásostól, takarító nőstől, karbantartóstól, munkakörtől függetlenül feladatul kapta Gerzson felkészítését az eljárásra, azaz az amúgy kezes macskát be kellett fogni, hogy átmenetileg az oltás kivitelezéséig egy szállító ketrecbe rakják. Gerzson hatodik érzéke bekapcsolt, furmányok sorozatával hetekig elkerülte a befogást.
A belső udvar dohányzó helyén szinte bizonyosan, napszaktól függetlenül, legalább tíz lakó tartózkodott, általában köztük ütötte el az időt Gerzson, ezekben a kritikus napokban is. Gyakorlatilag bármelyik lakó, bármelyik pillanatban az ölébe vehette, megsimogathatta. Viszont a határozott jelzések ellenére egyetlen egy sem jutatta volna az „inkvizíció” markába. Ez Gerzson számára is a napnál világosabb volt. A dohányzóhelyen tökéletes biztonságban érezte magát. Amikor ezeket a sorokat írom, az oltás még a ködös jövőben van.
Ugyan, hogy van ez? Ki dacol kivel? A macskák nem dacolnak, egyszerűen kerülnek minden bizonytalan helyzetet. Kerülik a gazdájukkal szemben is a kiszolgáltatottságot. A kulcsszó meg van: kiszolgáltatottság. A lakók szolidárisak a macskával, ezt még egy macska is észreveszi.
Hogy tűri a kiszolgáltatottságot?
Szereti, ha valaki kiszolgáltatott Önnek?