679. szám Vers

Tüzes szerelem

By

Engem csak akkor szeress,
ha minden porcikáddal szeretni tudsz,
csak akkor szeress,
ha szerelmed olyan mély, mint feneketlen kút,
ha olthatatlan tűz tombol benned,
akkor jöjj gyorsan hozzám,
s én tüzet iszom belőled, s Te belőlem
ifjan tartó energiát,
magasztos életerőt.
És akkor együtt repülünk majd magasan
a bénító, szürke hétköznapok fölött!
Várlak

Csorog a csend, lassan folydogál,
alszik az utca, a város szundikál.
télmanók ereszkednek alá az égből,
picurka ejtőernyőjük hópehely,
jönnek és jönnek, egyre csak jönnek,
a világra puha vattaszőnyeget terítenek, és
a sarki lámpa fényét aranyforgáccsá szabdalják
és nagyra növesztik a fák tiszta-fehér kucsmáját.

Ott vagy Te is, lubickolsz a csendben,
meztelen combod körül a sodrás fodrot vet,
fejed és öled komor koromhaján
a hópelyhek gyöngyként virulnak, és
lángol a szád, zafír szemed ragyog,
teli vagy élettel, pedig csupán szellem vagy,
szinte már mozdulok, hogy nyissam ablakom,
s hívjalak, de tudom, hogy nem szabad,
nem szabad, mert hangom elriaszt,
szertefoszlat, magával ragad a tovatűnő zaj.

Csorog a csend, lassan folydogál,
alszik az utca, a város szundikál.
Várlak, míg a fürdőszobában víz csobog,
aztán törölköző surrog, és libben a lég,
közeledsz nesztelen léptekkel, hátulról átölelsz,
apró sóhajod csiklandozza fülemet,
a Tiédhez igazítom lélegzetemet,
és hagyom, hogy süsse üde tested bőrömet,
hagyom, hogy átfolyjon belém drága lényed,
hagyom, hogy feltöltsél szerelmes életerővel,
miközben csorog a csend, lassan folydogál,
alszik az utca, a város szundikál…

You may also like