Drága költő barátom, Dömötör!
Kik az irodalom szekerét tolják,
nem múzsát fogtak, hanem – törököt…
Nem engedi őket, bár ők is fogják.
Egy életet – egész embert kíván
az alkotás. Kik vagyunk? A lírát
nem érdekli. Ha csontunk sárba dobják,
csak azzá leszünk, mint a többi holtak.
Széljegyzet sem maradhat azokból,
akik kérészlét névért, haszonból
divatoznak vagy másokat majmolnak.
E tudás sírunkban is felderít,
kevesen voltak sokak, sokan voltak
kevesek. Rajtuk ez már nem segít.
