Spiri mama
Piri mama sosem volt az az asszony, aki csak úgy beletörődik a dolgokba. Nem gondolta, hogy csak a látható létezik, hitt a túlvilágban is. Anyja úgy mesélte, már a születése is máshogy zajlott, mint a testvéreié, jöttét ugyan nem csillagok jelezték, bár anyja közben csillagokat látott, hanem a mindenórás nő felett varjak szálltak el egy nagy P betűt formázva, amikor a szántóföldön hétrét görnyedt az első fájástól.
Később aztán a kis Piri hasztalan igyekezett belesimulni a falu életének megszokott formáiba, bár becsületére legyen mondva, mindent megtett. Férjhez ment, gyerekeket szült, szerette őket nagyon, sőt a férjét igaz szerelemmel, szerencsésen találkozott a föld a földdel és a szív a szívvel, mégis vonzotta az ismeretlen, de nem zavart senkit, legyintettek rá. Amíg pörkölt volt az asztalon és bukta illatozott a keményített abrosz felett, a jószág ellátva, hát kit zavar az a kis bolondéria – gondolták. Aztán a gyerekek kirepültek, el a városba, maguk is családot alapítottak és egyre kevesebbet mentek haza, a Piri mamához.
Közben a papa is beteg lett és a földöntúli szerelem valóban földöntúlivá lett.
És ekkor kezdődtek a gondok. A faluba költözött Jani, a gyöttment. Házról-házra járt és jelképes összegért felvásárolta a nem használt fém eszközöket kaszától kombájnmotorig, amelyek aztán fura szobrokká lényegültek a kertjében. Azt mondta, keleti orvoslással foglalkozik és ezek a szobrok pozitív energiát sugároznak. Piri mama háza táján sok volt a felesleges eszköz férfi híján, mind eladta hát Janinak, hogy aztán vissza is forgassa a pénzt kezelésre Janinál. Igazából papával akart beszélni a túlvilágról, hogy igaz-e, hogy Rózsival. A Rózsitól nem akarta megtudni. Tényleg érezte az energiát a papa satuja alatt, ami akkor épp kezet formázott egy kínai szoborcsoport részeként. Megfogta és tudta, hogy ha igaz a Rózsi, ha nem, ez a kéz az övét fogta gyengéd satuként, a többi nem számít. Ez győzte meg végképp, hogy a tudomány működik.
Ha hétvégére lement a család, a rétes után sorra lehasaltatta a gyerekeket a tisztaszobában és kezelte a csakráikat, közben tapsikolt a kezeivel ahogy Janitól látta, csak úgy lobogott közben a kendője.
A nagyobbik unoka elkezdte Spiri mamának hívni. Őt amúgy drogozással vádolta a Jani sugallata alapján és alaptalanul , akkor egy kis ideig Spuri mama volt, de szigorúan a háta mögött.
Aztán a Jani egy hosszú, füstölőbe burkolózott este után rátért a lényegre: többet lát a lelkes tanítványban, mint egy idős özvegyasszonyt, hiába a 30 év korkülönbség. Ez volt a veszte. Piri mama, aki nem azt látta ebben, hogy nyert egy ifjú szívet, hanem hogy elvesztett egy lelki vezetőt, aki akár kapocs lehetett volna a papa lelke és közte, először hozzávágta Janihoz a kókuszvirágcukros bio almáspitét, majd zokogva és átkozódva kirohant a szoborcsoporthoz és letörte a nőalak kezét.
Gyere papa, suttogta a satunak. Hazamegyünk.
Janit azóta sem látta senki, másnap elköltözött, nyomát csak a megtépázott szoborcsoport és a mentával kevert füstölőillat őrzi a környéken.
Meg titkon Spiri mama, aki azóta meridiánközpontot nyitott a faluban Rózsival.
Nem szoktam csak úgy kitalálni történeteket, és az a vicc, hogy ez is jelentős valóságot tartalmaz, bár kétségtelenül tupíroztam rajta és költöttem hozzá.
Ja, és imádom a spiritualitást ha nem kóklerek művelik, de ennél jobban már csak két világ találkozását szeretem.
Nuszer Mirjam Johanna
