618. szám Vers

JÓ BILINCS, DERÉK BÉKLYÓ

By

Ezredek bűnét, -súlyát, -átkát,
ifjú hiteket, -vén emlékeket;
futó csillagot, megcsalt mátkát,
bíborba öltöztetett vétkeket.
Isten sorsát, és rendelését,
vádakat, vizsgálati fogságot;
riadt szívet, gyilkosok kését,
a pillanatnyi jóllakottságot.
A mámoros és kusza estet,
vérben piruló, véres világot;
halottat és vízszintes testet,
jégbe fagyott, tejfehér virágot.

Önkínzásról és az énekről,
a bomlott szívről, a bős malomról;
a kuckóba bújó vénekről,
a szerelemről, a nyugalomról.
Kósza időről, kósza nőről,
mély, ásító, hűvös, vak árokról;
álló és csépelő időről,
a puszta fiát érlelő gondról.
Hideg ajkú, halott mátkákról,
hajszás napról, éji örömökről;
kalászokról, és büszke fákról,
az izzadt gazdáról, és a rögről.

Összetört, -friss, fehér bordáról,
az igéről, -az üdvről, -az útról;
szent háborúról, gaz csordáról,
a rettenetesről, és a rútról.
Csókot, és minden véres rózsát,
a szívig és a csontig vitt harcot;
József Attila koporsóját,
a pocsolyákba árkolt, bús arcot.
Lelkes csatát, halálos békét,
asszonyt, szerelmet, ócska jószágot;
Ady Endre voltát és végét,
felfalt csülköt, jövendőt, országot.

You may also like