A bölcsesség, azt hiszem,
szép szemérem. Vakmerővé
tesz a nemtudás. Az eltévedt
hit újrakeresése, örök
zarándoklat, s nem vitás,
jót tesz annak, akit nem kímél,
arcátlansággal szennyes kora,
és gyakran jut neki zord
szembeszél vagy kevély
uraktól nyűg vacsora.
Az ostobaság századában
élünk, prekoncepciókért állunk
sorba, gyanakodva, buzgón
félreértünk, és másokról
ordítjuk: ők a horda!
A bölcsességhez vezető
ösvények, hit nélkül, csak
félig járhatók. Az ember belső,
titkolt gyengesége olyan kín,
mely szép, irányadó.
