Ropogós, friss-tiszta az ágyneműnk,
ám párnánk mellett egy zsák krumpli rohad,
gennyes bűzével földhöz vág egy lovat,
barátom zokog, széthasad fejünk;
gyorsan lelécelünk – lábujjhegyen,
utcán tántorgunk, én a reggelt várom
amiért ide jöttem s amelyen
harminckét év után végre meglátom
s szívembe véshetem azt a helyet,
ahol az nyugszik, aki sose látott
kamaszodni és felnőtté válni,
akit sose láttam; miattam lopott
s börtönben pusztult fiatalon, holott
szerették: jöttem köröm lezárni.
