657. szám Vers

Betyár hajnali dala

By

anno 2013. 10. 13.

A csillagok hamar felfalták az éjszakát,
igaz, a telihold is erősen besegített nekik.
Feketéből előbb szürke, aztán tarka lett a táj
és a madarak az újonnan született napot
harsányan üdvözölték vidám énekükkel.

Erdő szélén vén, terebélyes diófa áll,
alatta töltöttem az elmúlt éjszakát.
Pirkadatkor a vad, bőkezű szél
nekem finom reggelit terített,
hullott az érett dió, mint a jégeső.

Miközben a diót majszoltam, eszegettem,
A hegy mögül előbukkant a bíborkorong.
Álmosan bandzsított rám, mint ahogy Te szoktál,
mintha a Te arcod lett volna, amint
puha párnák közül kikukucskál.

Tudod, Tündi,
hajnalhasadáskor kinyílott a szívem
és napfelkeltével kivirult a lelkem,
pajzán mosolyodtól borzong az én testem.

You may also like