Néma áhítat

Fel szeretnék száradni
Könnycseppként szemeiden,
És kiderülni mosolyként ajkaidon,
Ölelésként végtelenné válni testeden,
És ébredésed lenni minden hajnalon.
Tükröd lennék, mely keretbe foglalja arcod,
Lágy melódia, mely elandalít –
Vágyad, Reményed, Boldogságod.
Mert Te érkeztél meg válaszul
Zokogó imáim jajszavára,
Lelked lelkemre ráhajolva
Maradjon.
S most kérlek, ne szólj egy szót se,
Legyen most hallgatásod a csók,
Amit elcsókoltam képzeletben,
Két kezeddel két kezedben
Istenem, gyönyörű!
S most kérlek, ne tégy semmit,
Én sem teszek.
Váljon az idő azzá, ami nekünk
Csupán csuklónkon ketyegő gépezet.
Mi tudjuk, érezzük, megéljük
– mit sem jelent –
És a néma áhítat
Angyalként szárnyaival betakarva
Rejt el a világ szeme elől,
És mi ekkor félelem nélkül, igen –
Hátra sem nézve,
Beledőlünk az Úr ölébe.

0