661. szám Vers

rab vers

By

rab vers –
először is
állj vigyázzba

ne lengesd
szárnyaid s
csak lábról

lábra lépkedj –
ha alszol fel
ne ébredj

mert akkor
annyi meg
egy bambi

még a végén
megértenek
téged… engem

persze nem –
de ez így fair –
hisz én sem

értek meg mást…
hát ezért van a
kancsuka – az

állandó ostorozás –
tartalma is legyen
ne csak sok hervadó

szóvirág bár hiába –
mindig éget a láng
nincs nyugtom

mégis egyre csak
enyészek éget a tűz
nem érzem a hideget
s már teljesen üres
lettem belül mert
hogy egyre közelebb
a vég – nem lesz növény

se állat se ember…
se kiút innen – nem lesz
hova menekülni csak a
forró lég vagy az óceán –

mi eleve mérgeinkkel van
tele s rég nincs már se hó
se jég se növény és állat se –

s lassan de biztosan
levegő se lesz még
az óceánok is csak

hulladékkal lesznek
tele – életnek nem
marad semmi nyoma
sem már errefelé –

úgyhogy nyugodtan
csak reszkess… egyre
sivárabban sokoldalú
eme égitest… sikoltanék én
néha de csak mint ha náthás
csúf varjúból a károgás jön
elő vagy huhogok mint egy
bagoly – s nem jön senki
hogy távozz haza – csomagolj…

2019. augusztus, harmadik díj

You may also like