443. szám 620. szám 648. szám Vers

Zöldövezet

By

az utcák fehér fénye
bebugyolálja a várost
és a park ösvényei
felett ott ahol ég a nyár
feszülnek a füst vitorlái
feláldozzuk szemérmünk
a szűz kimerülten fekszik
a szónoklat árnyékában
ez a város oly jóképű
valami oknál fogva
talán a bordádból készült
azon a bizonyos éjjelen
együtt feküdtünk a futtató
mellett hátamat harapdálták
a virágok te suttogtál minél
tovább néztem melled két
érméjét annál világosabb
lett a hercegnő metafora
ajkad két ködben alvó fóka
sebünk egyre sötétebb
ajtónkra varjú rebben…

2011 május, harmadik díj

You may also like