borozgatok a halállal
asztalunkon gyertgya fénye
mint olcsó ribanc viháncol
a Halállal borozgatok
kockázunk: a tét nem nagy
pokol vagy a mennyeiek?
asztalunkon füst bújdosik
elme élül penge fényül
álom sikolt ellebben ő
keskeny vállára teríti
a Mindenséget minden csillag
csak őt nézi – lassan pirkad
fázós a reggel didergő
szellő elől menekülő
lélek úgy tesz mintha fáznék
követi a tél mint árnyék
magány-érzés hálótársa
s van elég ki sírját ássa
a modern Megváltó eljön
mosolyog a képernyőn
s körben áll egy bombácska
egyedül vagyok hegedű sír
rím koppan s gyertya csonkja –
remény törik darabokra
