Egy éjen míg álmom jó szerelmet lopott,
Májusi lomb között dúdolt a déli szél,
Csattogtak ághegyek, az apró ostorok,
Valahol matatott egy picike egér.
Odakint derűs volt a lánytestű éjszaka,
Lángon hintázott az emlék-röptű álom,
Benne buzgó vagyon forrongó vér szava.
Soha nem ficánkolt ennyi csók egy lányon.
Lombszűrt derengésű lecsorduló hajnal;
Ellopta a lányt a vacogó ébredés,
Csak az egér szaladt rám kocogó zajjal.
Néha visszatér a hosszú hajú emlék,
Bár tudom róla csak tévelygő tévedés,
Mégis csalogatom, legyen újra vendég.
