530. szám Vers

Végtelen

By


Ha festő lennék,
Nem nyúlnék ecsethez,
Mert nincs az a kéz,
Mely méltó lenne Téged
Vászonra vetni,
Hisz Te vagy nekem az ÉLET,
A MENNYORSZÁG,
És a pokol immár csak olcsó kis semmi.
 
Félrecsúszik a toll kezemben,
Szíveddel dobban együtt a szívem,
Csak reméltem-eljutok idáig,
Mikor csókod a felhők fölé repít…
Elmondom Neked, hogy kárpótoltál
Egyetlen perc alatt
Megannyi szomorú évet,
Bánat-tornyokat döntött romba,
Áldott, angyali szerelmed.
 
Beteljesült imáim
Erejével és boldogságával írom le:
Végtelen Szeretlek!

You may also like