Kizsákmányolnak, legyőznek, megaláznak,
hatalmukat tűzzel-vassal biztosítják;
a fogak csattognak, a karmok szikráznak,
tetteiket démonok irányítják.
Olcsó és tetszetős mítoszokat gyártanak,
és az erejük téged is megfegyelmez;
életben itt az álmaid sem tartanak,
könnyen lehullik rólad is minden jelmez.
Páncélt öltenek, mert céljuk a hódítás,
megtörni a szellemi szabadság híveit;
hogy legyen elveszett minden naivitás,
úgy tapossák a szabadok szíveit.
Az egyformaság jut neked osztályrészül,
döntésed sokáig el nem odázhatod;
tested nem jó ha ellenük vallani készül,
az öklödet sokáig nem rázhatod.
Itt nem húzhatod csak a rövidebbet,
mert a szikéikkel száz darabra szabnak;
felejtsd el magánjellegű ítéleted,
hogy öröknek érzed magad, és szabadnak.
Felejtsd el a küzdést, nincs előtted pálya,
megváltoztatnak és ízekre tépnek;
nem lehetsz aki a harcot hűséggel megállja,
könnyen és nevetve tyúkszemedre lépnek.
Ne akarj szabadulni a karmokból,
a belső erőd jobb ha elenyészik;
tanulj fegyelmet a szemellenzős barmoktól,
akik közül egy sem gyötrődik, és vérzik.
Nem lehetsz ebben a korban lámpagyújtó,
nem ünnepelheted személyes szabadságod;
ellenérved egy sem lehet lesújtó,
szeresd hát meg ez a szép új világot!
