357. szám Vers

Rezzenetlenül

By

feléd sem nézek
de halálom még
így is szemedben hegedül
síromban fekve
is potyog rám mézed
abszurdan és keserűn
 
(kínomban írom –
mi természetes állapot,
meleg s otthonos;
ahogy az idő múlik –
az, mi iszonyatos)

Baracska, 2007.10.04.

január hónap,  harmadik díj

You may also like