453. szám Vers

Őszinte ősz

By

Egy nagy fán születtem, de egyedül lettem,
fejlődtem,  nevelkedtem, nagyon féltem,
miért nem értettem, leestem.
Lehullottként éltem az életem,
fújt a szél, akár a falevelet.
Fáról, miről lehulltam, egyedül voltam,
vártam a tavaszt, sokáig vártam… és csak vártam.
Jött egy nagy vihar, messzire repített, el sem hittem.
Még ma sem hiszem, Isten  döntött helyettem,
és társra leltem,
vele egybe olvadtam.
Azóta fújhat  a szél, jöhet bármilyen vihar,
társammal  boldogan  szállunk!
Színes virágos rétre hulltunk, minden gyönyörű és szép,
de nagyon vágyunk – lombos fák legyünk,
hol nem lesz magány, félelem,
csak boldogság, szerető család!

You may also like