537. szám Vers

Öreg hajó

By

Utamba sodródott ócska roncs

öreg hajó, te rozsdás fémtömeg!
Hát annyit sem érsz már senkinek
hogy sziszegő lángokkal neked essenek?
Itt rostokolsz némán,
segítséget, kegyelmet se kérve,
a múló időt már években se mérve…

Ó mondd, miért vagy oly ismerős nekem?
Rólad, a rozsdás, bedöglött csődtömegről
miért jut eszembe életem?

You may also like