A hajnal dereng már, a homályt elviszi
Nemsokára a most még halvány holdvilágot
Verőfényes napfény követi
A határtalan tér most még gyöngéden átkarol
El sem akarod hinni
Hamarosan minden megváltozik
Most ver falat közénk az állandósult
örökkévalóság
Hol a kezdet egyben a múlandóság
S fullasztó érzés a Hiány
Még el sem kezdődött, s máris véget ért
Már csak várunk egy folytonosan elodázott
döntést
Te úgy érzed meghoztad
S kissé zavartan, elfordulva
Látszólag határozottan, végre kimondtad
Hazudhatnék, hogy nem erre számítottam
De bebalzsamozott emlékeimet testem mégis
őrizve takarja
S ha valaha e élő szarkofágot felnyitod
Lehet, csalatkozni fogsz
De ez is én vagyok
( talán igazán csak ez vagyok )
Meglepődhetsz
Megismerve legbensőbb lényegem
Mely eddig rejtve volt Előtted
Tartalmát csak gondolatban őrizd meg
S amit láttál, gondosan újra takard le
Megismerhettél, kissé megkésve
Ideje újra elfelejtened
