458. szám Széppróza

Maszk nélkül

By


Ha szóba kerültek a hajléktalanok, a szerencsétlenek, ő mindig azt mondta, megérdemlik a sorsukat. Nem tesznek semmit magukért, állati szintre süllyednek, mert nem is akarnak emberek maradni. Kíméletlen vagy, mondták neki, de ő csak megvonta a vállát és hányavetin válaszolt: lehet. Azon a napon már nagyon fáradt volt. Hajnalban kelt, hosszú volt az út a fővárosig,  ítéletidő tombolt, mintha  ellene esküdtek volna még az elemek is, szélvihar, szakadó eső. Lángosillat csapta meg az orrát, gyomra azonnal kordult egyet, figyelmeztette: hékás, ma még nem ettél semmit. Örömmel látta, nincs várakozó a büfé előtt.
– Egy sima lángost kérek!
– Rögtön kész, picit várni kell – mondta a fiatal lány.
Ő bólintott és kissé hátrább állt az ablaktól. Ekkor ütközött bele az öregasszonyba.
– Venne nekem egy teát?
Pillanatra körülnézett, nem tudta biztosra, neki szólt-e a kérés. Az öregasszony egyenesen a szemébe nézett. Őt pedig megbabonázta a tiszta tekintet. Zavartan hebegett: hát persze hogy veszek… Éppen akkor hozta a lány a lángost.
– Kérnék szépen még egy teát is!
Fizetett, majd óvatosan, nehogy kilöttyintse a forró italt, az asszonyhoz lépett. Most vette csak jobban szemügyre. Hajléktalan ezt bizton megállapíhatta. Mocskos ruha, még koszosabb cipő, de az arca! Az arca nagyon is emberi, fájdalmasan emberi… Utólag sem tudta megmagyarázni, mi ütött belé, de ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megsimogassa a nő ősz fejét. Az boldogan tűrte, közben szégyenlősen kavargatta az italt, majd felnézett és hangjában nem kis büszkeséggel így szólt:
– Tiszta vagyok, tegnap fürödtem. Maga pedig nagyon jó ember, áldja meg az Isten!
Már remegett belülről, tudta, ha nem rohan el rögtön innen akkor neki éppen úgy folyik majd patakokban a könnye, mint annak a másiknak, az ősz hajú, tiszta szemű csavargónak. Amit ezután tett, az már nem ő volt. Valaki más vette át az irányítást, a maszk alatti igazi énje.
Megölelte az öregasszonyt kezébe nyomta a lángost.
– Isten áldja meg a nénit is – mondta alig hallhatóan.
Szíve még órák múltán is nehéz volt. Elég sokáig tartott mire rájött: ő volt az ősz hajú, tiszta kék szemű öregasszony.

You may also like