A középkorú férfi egy padon ül, kezében egy perzsa kabala gyöngysort óra-ingaszerűen a térde előtt hintáztat. A hőhullámot követően éledeznek a Central park satnyult virágai. John felesége, Eliz a vasárnapi ebédet készítheti Park Avenue-i lakásukban. A ház hatodik emeletéről talán láthatja is őt, amint a padon üldögél. John egy New-York-i kutatócégnél kibernetikai irányvonalon végez kutatómunkát. Az organikus és gépinek kapcsolatán túl a visszacsatolás módját próbálja továbbléptetni, amint egy szerkezet a változást folyamatosan szabályozhatja. Különösen érdekli a biológiai kibernetika is, ahol maga a vegetatív élettani tények és a belső elválasztású mirigyek kettőssége dominál. A férfi igencsak feszültnek érzi magát, nézi a parkban sétálókat, egy saját maga sodorta dohányra gyújt. Egyik különös szokása, hogy a 76-dik utcában lévő könyvrégiség üzletben szokott vásárolni egy-két könyvet.
Egy hete olvassa a vásárolt regényt. Az írás főszereplője, Márk szintén ötvenedik évei felé öregszik, a NASA-nál kutatómérnök. A történetben collie kutyáját elcsapja egy autó. Amint ezt olvasta, következő napra a Blacky nevű spaniel kutyája jobb létre szenderült. Igen, mondhatni különböző idők egy síkon való találkozását jelentheti. Félelem tölti el, egyben alig várja, hogy kedvenc foteljének pihenvén tovább olvassa a könyvet. Kant kriticizmusán töpreng, végül mégsem ad igazat Hegelnek. Igenis szerinte az emberi érték, bírálat megelőzheti a tudományos ismereteket. – Én csak egy szubjektív idealista vagyok – sóhajt fel, majd által vág a parkon, valószínű Eliz, a felesége elkészült a vasárnapi étekkel. Az ebédet követően átlapozza a reggel már olvasott napilapokat, a fotel melletti kisszekrényen a könyv. Egy hete olvassa, szinte adrenalin függővé vált a történet nyomán.
A gyerekszobában Fanny, az ötéves kicsi játszik, hallhatóan néha ledönt egy-egy lego-tornyot, mit újra építget. A nagy fia 20 éves múlt Húsvétkor, Párizsban művészettörténetet tanul, egyetemista. Igen és Fanny. Felesége Eliz könyveket ír, eddig három könyve jelent meg, mondhatni, megélhető sikerrel. Jó hat éve Mexikóban töltött két hónapot, készülendő könyvének gyűjtött anyagot. Visszajött és fél évre megszületett a kis Fanny. John kételkedett az apaságában, és titokban DNS vizsgálatot végeztetett. Igen, Fannynak nem ő a vérszerinti apja. Saját gyermekeként neveli a kicsit, feleségének nem mondta el a DNS eredményt. Előző évben a felesége állapotos lett, aminek a 12. héten korai abortusz lett a vége. John megtudta, hogy a felesége, Eliz, egy bronxi öregasszonynál járt többször, aki dohányleveles-boróka levet itatott az asszonnyal. Eliz nem akarta a gyereket. Pohárka whisky-t kortyolgat, mondhatni tilos kubai szivarkát füstöl, majd olvasni kezdi a könyvet. Lapról-lapra erősödik vegetatív izgatottsága. A regényben szereplő főhős Márk fia súlyos autóbalesetet szenved, képbe kerül egy barátnő is. Szemeit megpihenteti az erkélyen Eliz gondozta kövirózsák és krisztustövis virágokon. Elteszi a könyvet, a videón 1977-es a The Movie koncertfilmet kezdi nézni. – Te jó ég! – mikor is volt az 1974-es év, az Eurovíziós dalfesztivál, ahol befutott az ABBA együttes a Waterloo című dalával. Majd alfa-szint, lélegzik, pulzál, amint a felesége mellé fekszik az ágyon. Késő este, ismét reggel jön az a bizonyos mókuskerék. Az éjszakát a telefon csörrenése veri fel. Felesége veszi fel a készüléket. John az asszony szavaiból rosszat sejt, szinte azonnal teljesen felébred. Emili néni Párizsból. Fiukat, Paul-t súlyos autóbaleset érte. Egy kórház intenzív osztályán próbálják megmenteni. Egy hét telt el, Eliz Párizsba utazott a gyerekhez, naponta kétszer telefonál Johnnak Paul állapotáról beszámolva. A kutatólaboratóriumban a férfi szinte minden pillanatát a munkájának szenteli, nem akar gondolkodni, semmiről, ami a külvilágot jelentheti. Paul túl van az életveszélyen.
John hazaérvén a felfogadott Emma nevű svéd leány vigyáz a gyerekre. Fanny nevetése hallatszik az egyik szobából. Lemálházkodik, kedvenc fotelje, pohárka whisky, szivarka és a könyv jelenti szintézisét a világhoz. Vagy harminc oldalt olvas el. A regény főhőse kórházba kerül, súlyos szívroham. John nem olvassa tovább a regényt. Még egy pohárka ital, egy – Jó éjt – puszi Fannynak és elvonul a röpke hat órát jelentő pihenésre. Túl nagy a csend, pillanatok neszei körötte, majd fényt fénylőbb ragyogtató valami. Maga sem tudja, román vagy gótikus stil színes rózsaablakok darabjai hullanak-e szerteszét, vakító szilánkokra. A ragyogás…., verítékének ébred.
Majdnem pirkad. Nem felejtődik álma, igen a fiával jártak annak idején Párizsban és a Notre Dame templomban láttak ilyen ablakrózsákat, amelyet álmában látott. Automatikusan ébred, készülődik, egy csésze kávé és indul a kutatólaborba. Munkatársai az előző napi futballmeccset tárgyalják ki sokad-szorra. Hirtelen rosszullétének az olvasott könyv villan által néki. Mint a regény főhőse, ő is kórházba kerülhet. Mentőautó, általvillognak, robognak a városon. John észlelése mondhatni az oxigén maszk ütemes furcsahang ritmikája, igen és ott van véle a félelem. Intenzívosztály, infúzió, katéter, oxigénmaszk és jó pár monitor az ágya körött. Fekszik mozdulatlan, ébrenléte pillanatai is valószínűtlennek tűnnek a számára. Két hét a gépek világában, se egy korty víz, sem egy falalt étek. Áthelyezik egy egyágyas kórterembe.
Kora délután, gyógyulást jelentősen szendereg, a TV-ben, mely a fali polcon van, valami kabaré jelenet játszódik. – Orvosai nem tudják a diagnózist felállítani, annyi bizonyos, egy keringési összeeséstől lett rosszul a laborban. Felesége ül az ágya szélinek, John kérésére Eliz elhozta az olvasott könyvet, és felolvas néki, folytatván, ahol a férfi abbahagyta a regényt. – …a folyó partjának a játszó kora tavaszi napocska felkacag, majd átszalad a víz kőhídján, kicsiny éneklő madarak csivitelnek… –, Eliz olvassa a sorokat, a kórterem ablaka előtti kertnek egy mogyorófa, ágaira egy apró énekesmadár száll.
John nézi a madarat, és elmosolyodik. Tudja: ezt követően minden jól fog alakulni az életében.
2014 Április
3. díj
