Ahogy föléd hajol a hold arca,
bevackolódsz magadba, mint a macska,
s míg alszol, az álom mézeskalács-
illata beborít, mint egy palást.
És elfelejted, mi történt a héten,
pipacsok közt fekszel kinn a réten,
lepkét kergetsz, majd te magad vagy lepke,
fénykarikákat rajzolsz az égre,
míg az óra, gonosz óriáskerék,
füledbe nem ordítja: Ennyi! Elég
a luxusból, pajtás, zár a palota,
vár a valóság, az álomkaloda.
Lódulj hát, s a jég hátán is megélj,
zsolozsmán, mint templomban az egér.
Likes
No Comments